Korosztályos Sakkversenyek - VI. Egri Nyárbúcsúztató Sakkfesztivál

Mindig egészen lent és kicsiben kezded. Ilyenek a kölyök ligák és sakkban a helyi korosztályos versenyek. Először amikor elmész egy ilyen sakkversenyre semmit sem tudsz, mint szülő a versenyhez kötődő szabályokról és fogalmakról. Sőt máig sem tudom még mi az a Bucholz számítás. A gyerek már tud sakkozni, de hogy ez egy versenyen mire elég még ő sem és te sem tudod. A gyerek versenyek helyszínei általában az iskolák, vagy valamilyen közösségi házak. Ezek szolgáltatják a háteret a versenyzéshez. Az aulák, iskolai éttermek, a különböző közösségi foglalkozások termei, egyike sem igazi intellektuális tér, amit a sakkhoz kapcsolhatnál. Inkább olyan terek, amelyekben sok gyerek elfér az asztaloknál. Inkább mennyiségi, sem mint minőségi terek. Így ezek a versenyek inkább tömegsport rendezvényeknek titulálhatók. Tömegsport, ahol mindenki kezd.
   

Pillanatkép az egri versenyről

Ebből adódóan egészen vegyes lehet egy-egy verseny mezőnye, s hogy hogyan választódnak ki a tehetségek azt jól mutatja korosztályonként mennyien ülnek asztalhoz. A legtöbb versenyző az U8-as kategóriában van - ez 2013-ban a 2005.01.01. után születetteket jelenti. Itt még minden kisgyerek miután megszereti a játékot, szívesen indul versenyeken. Így az U8-asok mezőnye a legnépesebb, s ahogy egyre inkább kiderül kik, azok akik tehetségesebbek, úgy csökken a versenymezőny. Emiatt az U12-eseket már gyakran összevonják a korosztályos versenyeken az U14 és U16, sőt U18-asokkal. Itt már korosztályonként már jóval kevesebb a rendszeresen versenyző gyerek. A sakkban ugyanis, ha kimagasló tehetség valaki az már tizenéves korára kiderül. Így még más sportágakban ekkor kezdenek beérni a versenyzők, itt már a tízes éveinek végére egy sakkozó befuthat. Garri Kaszparov minden idők legfiatalabb világbajnoka 22 évesen hódította el a címet.
   A sakk idő és térbeliségét mind a korosztályok, mind a versenyhelyszínek jól szimbolizálják. A helyi iskolák éttermeitől a szuper tornák luxus környezetéig eljutni, itt is fáradtságos és hosszú évek kitartó munkáját jelenti. S ez a munka, mint minden sikerhez vezető út egészen fiatalon kezdődik. Az időbeliségnek, a korosztály szerepének két dimenziója van, elég hamar az élvonalba lehet kerülni - már ha, hat évesen kezded és 16 évesen odaérsz, ezen időszak tíz éve rövidnek számít - s nagyon sokáig az élvonalban lehet maradni Portisch Lajos még a 70-es éveiben is részt vett versenyeken. A sakk hosszú ideig tartó magas szellemi potenciált jelent. A sakkal hosszú és nagy regényeket lehet írni.
   Szóval az első fejezetek a kölyök liga, az iskolai aulák, éttermek. Mikor először indul valaki versenyeken a hosszú egymáshoz tolt asztaloknál a legutolsó táblánál kezd ellenfelével és ha elég ügyes, akkor látja, hogy egyre előrébb ülhet győzelmei mentén, az első táblához. Gergely eddig minden versenyén leghátul kezdett, aztán mérkőzésről mérkőzésre előrébb ült, ahogy közelített játékával a dobogó felé. (Első versenye után a Géniusz Kupán szerzett 4 pontjának köszönhetően, a Hajdú-Bihar megyei óvodás bajnokságon már kezdéskor az első táblánál ült, hogy hibátlan teljesítményével ott is üljön végig.) Az U8-as versenyeken, mint 5, most már pár hónapja 6 éves mindig az utolsó helyen kezdett, sőt mint most Egerben, már kétszer fordult vele elő, hogy az első fordulóban asztalhoz sem ült, mert ha páratlan volt a mezőny, akkor a legkisebbként erőnyerőként kapott 1 pontot.
    Egerben egy szépen felújított iskola adott helyet a versenynek, így ha már iskolai tér, most igazán elégedettek lehettünk - külön tágas váróval, a versenyzőt kísérő családtagoknak. S mivel Eger, így a verseny után várnézés az ígéret tárgya, így kombinálva a sakk versenyt, kirándulással a család többi részének. 

Pihenés két parti közötti szünetben

   A nyár hektikus edzés menete után, hiszen sem nagymamánál, sem nyaralás alatt nem volt igazán idő foglalkozni a sakkal, a szeptemberi két hét, heti három edzéssel és igyekezve otthon is mindennap valamicskét foglalkozni a sakkal, nem lehetett tudni mire jogosít fel, olyan versenyzőkkel szemben, akiktől már többször kikapott Gergely. Egy idő után, mint minden sportban ugyanazokkal az elszánt ellenfelekkel, a sportág iránt szerelmes és abban tehetséges emberekkel találkozol. Így hiába, hogy csak fél éve sakkozik egy gyerek, már akad olyan ellenfél, akivel, ha itt találkozik immár harmadszor mérheti össze erejét. Ami így is lett, hogy két vereség után egy győzelmet is elkönyvelhessünk egy ilyen ellenféllel szemben.
   A sor legvégén a kezdés, - szokás szerint - aztán az első fordulóban egy gyors vereség, hiába volt a jelentős anyagi előny, az ellenfél gyors játéka, amit ritmusban rákényszerített Gergelyre, súlyos hibát szül, s elnézi, ahogy két-három lépésben mattra állítják királyát. Amolyan kocsmai bunyós mérkőzés, bár fogak helyett tisztek hullanak gyorsan, s mégis nyer, az aki a bunyóban több fogat veszít. A 20 perces partiból, alig pár percet használtak fel ehhez az ádáz verekedéshez. A valódi gondolkodásnak csak a lassabb ritmusú játék kedvez. Szerencsére a következő fordulóban egy hasonló erőt képviselő, "gondolkodó" kisfiú segít lassítani a játékon és sötéttel sikerül megszerezni az első győzelmet is. /A parti itt lent látható./

Ezután a bizalmat növelő győzelem után, jött egy már ismert ellenfél, aki ellen világossal végig irányítva sikerült megszerezni az első győzelmet. Egy gyereknél is a versenyeken nagy szerepet játszik a pszichológia, egyszerűen a kor és fizikális különbségek meghatározzák a játékát, mint ahogy az is, hogy ezeknek a külsö jegyeknek az ellenére elhiszi e, hogy nyerhet. A következő fordulóban két három pontos küzdelmében, az ellenfél fizikálisan jelentős fölényben volt, de a sors most Gergelynek adta vissza a gyors mattadás örömét, amit a második fordulóban elveszített. Így az utolsó fordulóban már csak három 4 pontos fiú volt, akikből valaki elhódíthatja a végső győzelmet. Gergely az első helyért játszhatott, egy nála már sokkal rutinosabb sakkozóval, akivel szemben, mint később kiderült ő maga sem hitte el, hogy nyerhet. /Ezt mikor visszanéztük a partiját, anélkül, hogy tudná kiét nézzük, s szörnyülködött sötét balga lépésein, ő maga bökte ki./ S mivel nem hitte, hogy nyerhet, egy ugyanolyan megnyitásból, - mint a fent látható játszmában - most sötéttel több hibát is vétve maradt számára az U8-as fiúknál a bronzérem, míg a 6 fordulóban gyűjtött 4 pontjával az óvodások között övé lett az első hely! /Az elsőségért vívott párharc itt látható, a hibákkal, amiket akkor követsz el, ha nem hiszel a győzelmedben./

A verseny eredményhirdetése után - az ígéret szerint - felsétáltunk a várba, hogy a fiúk a harc és régi korok iránti szenvedélyüknek hódolhassanak. S itt készítettünk néhány fotót velük, amik megörökítik ezt a korosztályos sakk verseny napot. 

Fotózás a Vár kapujában az érmekkel

Írjunk közös Sikertörténetet

Bevezetés

Mi a játék, amit szeretsz?

Észrevétlenül lépsz bele egy történetbe. Egy történetbe, amelyet ha szerencsés vagy nemcsak olvasol és nyomon követsz, hanem tovább is írsz. A te történeted lehet komoly fejezet ebben a könyvben, de lehetsz csak epizód szereplő is. Ám ha elég vonzónak érzed, hogy te e történet részese légy, akkor már fontosnak tűnik egy epizód is. Azonban kell, hogy írható legyen ez a történet, sőt kell, hogy a történet nyelvén tudj írni, hozzá tudj tenni a nyelvhez, a történethez valami pluszt. A festő az ecsetével, a filmrendező a történetvezetéssel, képbeállításokkal, egy sportoló a különleges teljesítményével, egy sakkozó a sakkjátszmáival írja ezt a történetet. Minden csak játéknak indul, de aztán egy ponton azt gondolhatod, én ezt a játékot jobban játszom, mint mások, hát akkor dolgozzak keményen azon, hogy minél jobb legyek a játékban.

   Vannak szabályok, alapelvek,mit meg kell tanulj a játékhoz, ám, ha ezt úgy sajátítod el, mint az anyanyelvet, ha úgy rögzülnek benned motívumok, mint az első lépések, akkor később nagyon magabiztos lehetsz. Ám ahhoz, hogy minden pontosan működjön a játékodban hosszú út vezet. Gyermekként feltűnni, akár könnyű is lehet, mert néhány jobb alapkészség máris tehetségessé avat. Egy gyerek tehetségén, pedig a legtöbb felnőtt elérzékenyül. Ám, ahogy feltűnsz, úgy el is tűnhetsz, mert neked csak játék volt, s az is marad mindig, – legalábbis ezt szeretnéd - amit csinálsz, a kemény munka része, pedig már nem vonzó. Túl sok energiát, túl sok időt követel a siker. A játékot szeretni és rajongani érte, üdítő, de dolgozni érte nagyon fáradtságos. Egyedül a jövő, a történet kiteljesedése írja jóvá ezt a sok befektetett energiát. A történet végét, pedig még csak nem is sejted, amikor belelépsz. Csak, mint hangfoszlányokat érzékeled a korán feltűnők és később valóban sikeres történetírók példáját. Olvasónak lenni, megismerni ezt a történetet felemelő, erőt ad és lelkesít, nagyon hamar lehet bárki olvasó, de hogy íróvá légy ebben a történetben, ahhoz kell a nyelvtudás, az adott nyelv használatának technikai része, a sok gyakorlás és a sok kudarc. Ugyanakkor még csak gyerek vagy és játszani vágysz.

Jóváírt történetek a jövőből

Paul

A gyerek csoda, a sakkozó gyerek, ha ügyes még mindig csak csoda. Aztán elérkezik egy pillanat, amikor csodálatossá lesz. Az 1800-as évek második felében, Amerika mind a nyugati, mind a keleti partvidéke távol állt a globális világtól. Egy-egy történet nem pillanatok alatt járta be a földrészeket, hanem hosszú évek alatt, valahol a jövőben bontakozott ki, s mire mindenki ismerte már legenda vált belőle. A történet szereplői, ekkorra pedig minden bizonnyal legendássá lettek. Élt ebben az időben New Orleans-ben egy kis Paul nevű fiúcska. A gyermekkor mindent megadott neki, hisz a papája bíró volt a városban, így a játék és a tanulás töltötte ki a mindennapjait, nem pedig az éhezés, amely bármely korban is élj, mindig rengeteg gyermeket súlyt. A kis Morphy családja korán felismerte, hogy a gyermek különös vonzalommal viseltetik a sakk iránt és a bábok tologatásának geometriai élménye, különös tehetséggel párosul. Játék, amely segíti a tanulást, nincs szülő, ki ne rajongana, e párosért, hisz a gyermek fejlődése, minél biztosabb lábakon állása, e Darwini világban nyugalommal tölti el a szülői szíveket.

   Ettől fogva lázasan biztatták, hogy minél többet játsszon a családi összejöveteleken, mert így a gyerek nemhogy zavarna, vagy játékával elvonna a felnőttek közül valakit, hanem a felnőtt világ részese lehet. Gyerek, akit szeretnek és megbecsülnek a felnőttek, mert a játék a város értelmiségei közé emelte egy pillanat alatt. Paulnak pedig csak játszania kellett a játékot, amit szeret. Játék, amelyben láthatja, mint pirul ki felnőtt bácsik arca és gördül rajta végig egy-egy izzadság csepp, mielőtt megadóan kezet nyújtatnának. Megfogják a piciny fiú kezét, s inkább melegítenek rajta egy kicsit, nehogy túlzottan megszorítsák legyőzőjük ujjait.  A várost képviselő vezetők e vereségek után maguk biztatják a kisfiút, nosza játssz minél többet a környéken, vidd tovább városunk jó hírét. No és persze hagy nevessünk elbizakodott szomszédjainkon, hogy egy new orleans-i kisfiú, az évszázados szellemi játékban két vállra fekteti őket.

Pault kilencéves korára már New Orleans egyik legjobb sakkjátékosának tartották. Hírét azonban nem hordta hátán a világ, inkább egy-egy utazó találkozhatott csak vele.  1846-ban Winfield Scott tábornok, aki erős sakkjátékosnak tartotta magát, - köreiben nem nagyon akadt legyőzője - New Orleansban járva nem hagyhatta ki, hogy ne keressen újabb ellenfelet, akivel szemben katonai, stratégiai ügyességét a táblán bizonyíthatja. Megérkezve azonnal közölte vendéglátóival szándékát, hogy egy szintén erős helyi sakkozót keres ellenfélnek, hogy minél kellemesebben tölthesse a városban az időt. A „ravasz házigazda” – milyen mesés fordulat - szálláshelyén örömmel újságolta, hogy még az est folyamán teljesítik kívánságát és New Orleans legerősebb játékosával mérkőzhet meg. Scott tábornok számára a több fogásos vacsora végtelen hosszú és időt rabló eseménnyé vált. Nem érezte a háziasszony főztjének az ízét, a házigazda borának az aromáját. Már csak megnyitási variációk és kombinációk ragyogó áradata töltötte ki nem csak elméje, de érzékei valamennyi pontját.

   Mikor végre megszabadult a vacsora szenvedésétől, - szellemi régiókban, minden evilági már csak untat - alig várta, hogy felállítsák végre a sakktáblát. Egy katona és sportoló minden izgalmával, ami a döntő küzdelem előtt rá vár, ült az asztalhoz várva a helyi bajnok sakkozót. Ekkor bekísérték Scott ellenfelét, a kilencéves Paul Morphyt. Scott tábornok dühödten pattant fel a helyéről, a katonai parancsok megsemmisítő stílusában kérve elégtételt, az ízléstelen tréfáért. „Nem gondolják, hogy én egy gyerekkel sakkozom. Ez aztán felháborító és méltatlan egy tábornokhoz. Önök házigazdaként a bolondját járatják és csúnya tréfát űznek velem.” „Uram”-  kezdte a még mindig ravasz házigazda.

– Uram, eszünkben sincs, Paul a mélyen tisztelt new orleans-i Morphy bíró fia. Édesapja személyesen küldte el hozzánk, mikor meghallotta, hogy a városba ért. A családjának lenne óriási megtiszteltetés, ha a fiúkkal, ki egyébként a város bajnoka összemérné a tudását.

- Minden tiszteletem a bíró úré, de még sem játszhatok egy gyerekkel, kérem egy ilyen győzelem nem volna hozzám méltó.

- Ahogy említettem Paul a város bajnoka, valódi csodagyerek, biztosan méltó ellenfele lesz tábornok úrnak és sokat tanulhat öntől játék közben, amit az egész város nevében előre is köszönünk.

   A kisfiú csak némán állt csöndben és a faragott regency figurákat nézegette, s közben elképzelte, hogy mily haragos ma a király, mert királynéja nem jó vacsorát főzött. Kicsit közelebb lépett a táblához, hogy jobban lássa őket. A tábornok e bátortalan lépés hatására megadóan bár bosszúsan ült le székébe. Némán megfordította a táblát, világos bábokkal a kis Paul felé. A kisfiú le se ült és máris egyik gyalogját a tábla centrumába tolta. A tábornok gyorsan válaszolt, kissé arrébb szintén két lépést megtolva a sötét gyalogot. Paul csak várt és nézte a mezőket, aztán óvatosan újra lépett. A tábornok a fiú minden lépésére gyorsan válaszolt. Aztán lépésről lépésre, a gyors lépések hatására e, vagy túlságosan sok fát tettek a kandalló tüzére, de a tábornok azt érezte fogy a körötte a levegő. Míg végül a királya körül is elfogyott a tér és haragosan lökte fel azt.

- Annyira felbosszantottak, hogy már figyelni sem tudok. A fiúnak óriási szerencséje volt. Most azonban már figyelek, s a város bajnokához méltón játszom. Nem nézem többé a gyereket. Most én vezetem a világos bábokat.

A még mindig ravasz házigazda – a történet eme részében már nem is veszíti el ezt a jelzőt – buzgón segített megfordítani a táblát és felrakni a bábokat.

- Parancsoljanak uraim, izgatottan várjuk a folytatást.

   Mondanunk sem kell közben, mint egy varázsütésre az első parti alatt, vagy inkább a ravasz házigazda üzeneteinek köszönhetően, a szoba megtelt azokkal a helyi vezetőkkel, akik már túl voltak ezen a kínos élményen és most kárörvendően nézték, hogy vergődik egy újabb áldozat a kis Paul karmai között, egész New Orleans dicsőségére. A második parti elkezdődött, most végre a vacsora alatt a tábornok elméjében forgatott megnyitás variációk valósággá válhattak.  A kis Paul körültekintően, lassan lépett, egy gyereknél hihetetlenül sokáig tartó gondolkodási időt követően. A táblán nyugodtan írta tovább minden lépéssel a haragos király történetét, de minden újabb epizódnak, lépésnek megadta a módját.

Alig telt el pár perc, mikor a fiú még csak a hatodik lépésnél tartott, amikor váratlan dolog történt.

- Matt következik. – mondta egy vékony gyerek hang, amely egészen új hangulatot kölcsönzött az estnek. Kuncogás, pusmogás zaja a nézelődők között, s robbanni készülő orkán az ellenfél oldalán. A matt valóban elkerülhetetlen volt, de a tábornok ezt már nem várta meg, kirúgta maga alól a széket, s úgy viharzott el New Orleansból, hogy hírét ezután már csak ez a történet vitte tovább.

- Paul kérsz egy kis tortát? – kérdezte a ravasz, immár végtelen elégedett házigazda felesége.

- Igen, köszönöm. – mondta illedelmesen a fiú. Mikor este hazavitték számára már csak a szájszegletében húzódó hab jelezte győzelmét, amit városának szerzett.

Egy városba mindig érkeznek utazók, egy nagyvárosba minden nap. Magyar utazók New Orleansba ritkábban. Négy évvel tábornokunk után 1850-ben, amikor a kis Paul Morphy már 12 éves volt, az igen erős profinak számító magyar sakkmester, Löwenthal Jakab járt a városban. Hogy-hogy nem, ahogy a mesékben már lenni szokott, ő is a ravasz házigazda vendége lett. Négy év sok idő, de ha egy házigazda ravasz, az bizony négy év alatt is az marad. A történet eleje ugyanaz, a vendég ellenfelet keres, s ígérnek is neki egyet vacsora utánra. Löwenthal Jakab azonban már sakkozó és nem katona volt, így kevésbé feszélyezte, hogy egy ifjonccal játsszon. A játék az játék, játszott ő már sokszor jómódú szülők tehetségesnek tartott fiaival, akiket mind könnyen megvert. Így valójában időpocséklásnak gondolta, hogy Paul ellen játsszék, de gondolta, ha a bíró apa fiát megveri jó pénzért adhat el neki sakkleckéket. S a pár hetes oktatás alatt pénzdíjért játszhat valódi profikkal is. Mindent összevetve a bíró fiával játszani, egy profi sakkozónak nem ígérkezett rossz üzletnek.

Löwenthal Jakabunk már nem izgult a vacsora alatt, amúgy magyar emberhez méltóan minden fogásból kétszer szedett. Sőt Jakabunk már tudta, hogy a házigazda ravasz, ezért kifejezetten biztatta, hogy minél több jómódú szülőt hívjon el a sakkpartira, mikor a bíró fiával játszik.  Had lássák a szülők, hogy Jakab ittlétét érdemes kihasználni, s fiaik szellemi fejlődésébe Jakabon keresztül pénzt is invesztálni. Paul ismét csöndesen besétált a terembe, a helyi kiválóságok bámuló sorfala között. Jakab felállt a fiú közeledtére, aki valami kéznyújtás félével próbálkozott, de Jakabunk, mint egy buta nebulónak leereszkedően megveregette a fejét. Ismét Paul kiváltsága volt a világossal való nyitás. Jakab minden lépése után mosolygott, körbenézett a még mindig bámulók sorfalán – egy sakkpartit követve, a történet e szereplői nem is tehettek mást, minthogy némán bámulnak – majd könnyedén tolta meg gyalogjait, tisztjeit. Miután elfoglalták a bábok a kívánt mezőt, megemelte kissé a kezét és hosszú másodpercekig a bábu felett hagyta, tapsra várva, mint egy operaénekes.

   A játszma tizenkettedik lépésénél, a megnyitás variációjában észre kellett azonban vennie, hogy ezúttal könnyed lépései és fölényes mosolya nem lesz sikere garanciája. A mosoly lassan eltűnt Jakab arcáról és a kitartott kézmozdulat sem tartott már oly sokáig. Paul minden ezt követő jó lépésénél Löwenthal szemöldöke úgy szaladt fel, mint egy komédiában. A két szemöldök mintha külön életet élne, az egyik a csodálkozástól a homloka tetejére ugrott, a másikat pedig összeráncolva egészen az orráig tolta le. A bámulók sorfala, kuncogók és vihogók sorfalává vált át. Jakab számára, a táblán egyre kedvezőtlenebb pozíciók a remélt bevételek rohamos apadását jelezték. Ám három a magyar igazság, még egy magyar sakkmesternél is. Löwenthal az első vereség után visszavonult és utazó ládája mélyéből elővette féltett sakk könyveit, hogy megtalálja a fiú játékának az ellenszerét. Jakab és Paul három partit játszott összesen, bár erős küzdelem folyt a táblán Löwenthal Jakab Paul újabb és újabb újításaival szemben tehetetlen volt. A magyar átutazók azóta is Jakabhoz hasonlóan üres zsebbel távoznak new orleans-i látogatásuk után, míg a kis Paulok habos szájszeglettel hunyják álomra szemeiket.